Ecset nélküli vonások című kiállítása
2022. szeptember 23. - 2023. január 15.
Kurátor: Bán Blanka
A sorozatot a művész azon gondolata ihlette, miszerint az absztrakt festészetnek alapvetően két nagy csoportja létezik; az ún. irányított véletlennek nagy teret engedő, szabad gesztusokra és pillanatnyi intuíciókra hagyatkozó absztrakt festészet, és az előre megtervezett, kötött formákból építkező, inkább precizitásra, mint véletenre hagyatkozó absztrakt festészet. Míg saját műveivel inkább az utóbbi csoportba sorolódik, azt az illúziót kelti, hogy az előbbibe tartozik. Saját bevallása szerint szórakoztatónak találja nézőinek elbizonytalanítását, hiszen az emberi agy alapvetően szelektálni és leegyszerűsíteni igyekszik a vizuális információkat, így próbál egyszerű választ adni a kérdésre: „mit is látok itt?”.
Hegedűs Alexandra képzőművész 1991-ben született Csongrádon és Szegeden nőtt fel. A Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában tanult először festészetet, rajzot, textilművészetet és művészettörténetet. A textil-szobrászat különleges műfaját szeretett volna kitanulni a középiskola után, de ilyen hazai lehetőség híján a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának Festészet Tanszékére iratkozott be.
Az egyetemen a festészet mellett többek között a művészettörténet, művészeti anatómia, és művészet-pszichológia terén mélyíthette el tudását. Egy félévet Velencében töltött a Művészeti Akadémián. Számtalan csoportos kiállításon szerepelt főleg Pécsen, Budapesten, és néhány szomszédos ország kisvárosában. Harmadik helyezést ért el az Országos Diákköri Konferencia festészet szekciójában, elnyerte a Fundamenta Amadeus Program ösztöndíját 2013-ban és 2014-ben, az egyetem Kriszbacher Ildikó ösztöndíját 2015-ben, és végül az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíját 2016-ban.
Alexandra a kar tanárainak és mesterének, Somody Péternek a biztató támogatása és saját kíváncsi természete nyomán kezdett el rendhagyó anyagokkal kísérletezni festészetében, amit mind a mai napig folytat. A képzőművészeti diplomát viszont egy textil-szobrászatról szóló szakdolgozattal szerezte meg. Ezt követően a kar tanár-képző szakán művészetszocializációval és a múzeumpedagógiával foglalkozott, aminek kapcsán a Janus Pannonius Múzeummal és néhány helyi iskolával működött együtt. Alexandra az első érettebbnek tekintett műveit Alak-Anyag címen állította ki a pécsi Reggeli Bárban, 2017-ben.
Az ezt követő nyáron férjével az Egyesült Államokba utazott. A Wisconsin államban, Milwaukee-ban tölött két év alatt tanárasszisztensként és a Milwaukee Art Museum-ban önkénteskedett. Lehetősége nyílt munkáit kiállítani a Riverwest Art Walk keretében, mely rendezvény a 70-es évek óta kerül megrendezésre.
2019-ben egy pár hónapos milánói kitérő után – ahol a M.A.D.S Gallery-ben szerepelt egy kiállításon – hazatért Magyarországra, és Budapesten telepedett le. 2021 szeptemberétől a Magyar Nemzeti Galéria múzeumpedagógusa.
Festészetében 2019 végén az absztrakció vette át az uralmat, műveinek főszereplője maga az anyag és a forma lett, mivel technikai kísérletezései hatására a figurativitást végül okafogyottnak és korlátozónak találta. Bár festészete az elmúlt tíz évben számtalanszor vett látszólag teljesen más irányt, ötletei mindig is az illúziókeltés iránti érdeklődéséből gyökereztek.
Legfrissebb művein első pillantásra egyszerű kompozíciós sémákat (kör, spiral, X, hegyenes és ívelt vonalak, cikcakk, stb.) követő óriás ecsetvonásokat látunk, melyeket gesztusfestészetnek vélhetünk. Közelebb lépve azonban felfedezzük, hogy becsaptak minket; szabadon kezelt gesztusos ecsetvonásokról itt szó sincs. Alexandra a képeket rétegről rétegre építi fel, gondosan megtervezett és hosszadalmas munkával kimetszett stencilek, akrilspray és különféle színezett lakkok és ragasztók keverékének segítségével alakítja ki. A részleteket megfigyelve felfedezhetjük a különféle rétegek fedésének és áttetszésének játékát. A sorozatot a művész azon gondolata ihlette, miszerint az absztrakt festészetnek alapvetően két nagy csoportja létezik; az ún. irányított véletlennek nagy teret engedő, szabad gesztusokra és pillanatnyi intuíciókra hagyatkozó absztrakt festészet, és az előre megtervezett, kötött formákból építkező, inkább precizitásra, mint véletenre hagyatkozó absztrakt festészet. Míg saját műveivel inkább az utóbbi csoportba sorolódik, azt az illúziót kelti, hogy az előbbibe tartozik. Saját bevallása szerint szórakoztatónak találja nézőinek elbizonytalanítását, hiszen az emberi agy alapvetően szelektálni és leegyszerűsíteni igyekszik a vizuális információkat, így próbál egyszerű választ adni a kérdésre: „mit is látok itt?”.
A kiállítástól függetlenül nyitvatartási időben várjuk sok szeretettel újragondolt és hagyományos fogásainkkal!
